Cum Deo pro Patria et Libertate! - Istennel a hazáért és szabadságért!

Üdvözöljük a KDNP Szigethalmi Szervezetének honlapján!

2010. december 18., szombat

2010.03.15. 1848-49-es forradalom és szabadságharc megemlékezés



2010.03.15-én a KDNP Szigethalmi Szervezete megemlékezést tartott az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 162. évfordlójának megemlékezésére. A megemlékezésen a Református Egyház képviseletében részt vett Vikár Béláné Márta nagytisztelendő asszony.

A megemlékező beszédet Tóth József, a Szigethalmi KDNP elnöke mondta el:


1848 első hónapjaiban Európa számos nagyvárosában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak. Kossuth a parlament küldöttségével 1848. március 15-én Bécsbe utazott, hogy az országgyűlés által megszavazott követeléseket elfogadtassák az uralkodóval. Ugyanazon a napon egy kis létszámú, főleg írókból és költőkből álló értelmiségi csoport, a „márciusi ifjak", Pesten az utcára mentek és felolvasták a magyar nemzet legfontosabb követeléseit tartalmazó 12 pontot. Majd egyik vezetőjük, a népszerű költő, Petőfi Sándor elszavalta költeményét, a Nemzeti Dal-t. Az egyre duzzadó tömeg Landerer és Heckenast nyomdájához vonult, s kinyomtatták e két röpiratot. Ezután a hatalmassá nőtt tömeg a pesti Városháza elé ment, hogy a városi vezetéssel is elfogadtatta a 12 pontot. A testületet megbízták azzal, hogy szólítsa fel a Budán székelő, az országot igazgató helytartótanácsot a nemzetőrség szervezésének engedélyezésére és a politikai foglyok szabadon bocsátására. Hogy követeléseiknek nagyobb nyomatékot adjanak a tízezres tömeg a hajóhídon át a várba nyomult. Budai börtönéből azonnal kiszabadították Táncsics Mihályt, akit diadalmenet kísért vissza Pestre. A nagy nap délutánján népgyűlés zárta a tömegdemonstrációk sorát.

A forradalom ezzel nem lett teljessé. A 12 pontban foglaltak megvalósítása az országgyűlésre maradt. Nem sokat tétováztak a honatyák, mintegy 3 hét alatt kidolgozták és elfogadták a törvényjavaslatokat, amit a király, V. Ferdinánd 1848. április 11 – én szentesített. A törvények kiemelkedő fontosságúak voltak egyrészt az ország politikai átalakításában, másrészt a társadalom modernizálásában, így lerakta egy polgári Magyarország alapjait. Ez a nap, a 19. század egyik legfontosabb jelentőséggel bíró dátuma.

Talán nem véletlen, hogy köztársasági elnök úr éppen erre a napra tűzte ki a választásokat. Ahogy a múltban sikeresen kivívtuk a változást, talán most is siker koronázza törekvéseinket. Nagy nap ez a mai, ha nem lenne elcsépelt szó azt mondanám történelemcsináló. Nemzeti ünnepünknek sosem volt vörös színe.

Március 15-e PIROS – FEHÉR –ZÖLD. Kokárdánk is ugyanilyen. Szívünket is öltöztessük nemzetiszínűbe, most igazán nagy szükség van erre. Most tényleg „itt az idő „ ! Keresve sem találni alkalmasabb dátumot, mint az idei ünnep, hiszen Petőfi Sándor talpra szólította népét. Magyarországot elözönlötte a gonosz, mindent elvett, elvitt – csak a hitünket nem tudta. És a mi hitünk ebből a márciusi napból fakad. Megfogjuk egymás kezét, az összetartozás érzése fut végig rajtunk. Az amit soha sem sikerült kiölni belőlünk. Örökre érvényes a Nemzeti dal idevágó sora: „RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK !”

Sok a tennivaló, sokkal több, mint gondolnánk. Egy egész ország vár az elszámoltatásra, a felelősök megnevezésére, megbüntetésére. És az igazi függetlenségre, amely azon a felejthetetlen napon is az első volt az elsők között. Ebből merítve fogunk elmenni április tizenegyedikén választani, elkezdeni építeni egy jobb országot.

Képek az eseményről:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése